1948. április 7-én a pécsbányai András akna V. szint 2. déli keresztvágatában – benzinlámpa sújtóléggel szennyezett térben megkísérelt meggyújtása miatt – sújtólégrobbanás történt. A balesetben öt bányamunkás vesztette életét. Csaknem két év után, 1950-ben, az Államvédelmi Hatóság felvetette az üzem vezetőinek felelősségét és bűnrészességgel gyanúsította a baleset kivizsgálását végző bányahatóságot. A nyomozás kiterjedt a vádlottak által állítólag elkövetett egyéb szabotázscselekményekre is. Az eljárás célja a figyelemelterelés volt a pártállami diktatúra hibás gazdaságpolitikájának következményeiről. A hamis vádat kierőszakolt tanúvallomásokkal, egyoldalú szakértői véleményekkel, bizonyítékok eltüntetésével és a vádlottak beismerő vallomásával igyekeztek alátámasztani.

 

A koncepciós eljárásban a pécsi megyei uzsorabíróság külön tanácsa 1950. december 8-án, titokban megtartott, zárt tárgyaláson hozott ítéletet. Rihmer László, Wietorisz Róbert, Lugosi György bányamérnököket tíz, öt, illetve négy év, Mosonyi Sándor bányatechnikust három évi fegyházra ítélték.

Mivel szakértelmükre a bányaiparban továbbra is szükség volt, a fegyházban velük tervezőmunkát végeztettek, majd az Elnöki Tanács különrendelete alapján idő előtt szabadultak: Wietorisz, Lugosi és Mosonyi két év, Rihmer három év letöltése után.

Szabadulásuk után teljes rehabilitációban részesültek és felelős beosztásokba kerültek.

A Pécsi Bányásztörténeti Alapítvány munkájának köszönhetően mostantól az Ágoston téri központi bányászati emlékhely keleti oldalán emlékkő tiszteleg előttük. Emlékezve példamutató helytállásukra és szakmai alázatukra, amellyel a bányászmesterséget minden más elé helyezték és nehéz körülmények között, őket ellenségként kezelő környezetben is elvégezték a feladatukat és hozzájárultak a bányák működéséhez, vele együtt pedig Baranya és az ország fejlődéséhez.